Egy megfelelően megtervezett szállítószalag-feszítőgörgő pozitív hatással lesz a szállítószalagra
A radiális rakodógép szalagjának betanítása vagy követése, vagyszállítószalag-görgőrendszerA szállítószalag-szabályozás egy olyan folyamat, amelynek során a feszítőgörgőket, szíjtárcsákat és terhelési feltételeket úgy állítják be, hogy korrigálják a szalag középen kívüli futási hajlamát. Az alapvető szabály, amelyet szem előtt kell tartani a szállítószalag nyomon követésekor, egyszerű: „A SZALAG A TEKERCS/FELSZÖGŐGÖRGŐ ODA FELÉ MOZOG, AMELYIKHEZ ELŐSZÖR ÉRINTI.”
Amikor egy szalag minden része a szállítószalag egy bizonyos hosszán fut végig, az ok valószínűleg a radiális lerakó vagy a szállítószalag szerkezeteinek, a feszítőgörgők vagy a szíjtárcsák beállításában vagy szintezésében rejlik az adott területen.
Ha a szalag egy vagy több része minden ponton lefutszállítószalag, az ok valószínűbb magában a szíjban, a toldásokban vagy a szíj terhelésében rejlik. Amikor a szíjat nem középen terhelik, a terhelés súlypontja általában a vályús feszítőgörgők középpontjába kerül, így a szíj a kevésbé terhelt szélén indul el.
Ezek a szíjfutási problémák diagnosztizálásának alapvető szabályai. Ezen dolgok kombinációi néha olyan esetekhez vezetnek, amelyek okát tekintve nem tűnik egyértelműnek, de ha elegendő számú szíjfordulatot figyelnek meg, a futási minta egyértelművé válik, és az ok feltárul. A szokásos esetek, amikor a minta nem jelenik meg, a szabálytalan futás, amely egy terheletlen szíjnál fordul elő, amely nem fut jól, vagy egy terhelt szíjnál, amely nem egyenletesen középre helyezi a terhelést.
A szállítószalag képzését befolyásoló tényezők
Orsók, csigák és csapok
A viszonylag csekély kormányzási hatást a szállítószalag-tárcsák koronája biztosítja. A korona akkor a leghatékonyabb, ha hosszú, alátámasztás nélküli hevederszakasz (körülbelül a heveder szélességének négyszerese) közeledik a csigához. Mivel ez a szállítószalag hordozó oldalán nem lehetséges, a feji szíjtárcsa koronázása viszonylag hatástalan, és nem éri meg a hevederben keletkező oldalirányú feszültségeloszlás-eltolódást.
A faroktárcsáknál előfordulhat ilyen alátámasztás nélküli szíjszakasz, és a domborítás segíthet, kivéve, ha nagy szíjfeszültségű pontokon vannak. A legnagyobb előny itt az, hogy a domborítás bizonyos mértékig segíti a szíj középre igazítását, amikor az áthalad a terhelési pont alatt, ami a jó terheléshez szükséges. A felszedőtárcsákat néha domborítják, hogy kiegyenlítsék a felszedő kocsiban előforduló kisebb eltéréseket, amikor az eltolódik.
Minden szíjtárcsának vízszintesnek kell lennie, tengelyével 90°-os szöget zárva be a szíj tervezett pályájával. Ebben az állapotban kell tartani őket, és nem szabad eltolni őket a betanítás céljából, kivéve a rövidített szíjtárcsák tengelyét, ha más betanítási módszerek nem eredményeztek elegendő korrekciót. Azok a szíjtárcsák, amelyek tengelye nem 90°-os szöget zár be a szíjpályával, a szíjnak a szíj azon széle felé vezetik, amelyik először érintkezik a rosszul beállított szíjtárcsával. Ha a szíjtárcsák nincsenek vízszintesen, a szíj hajlamos az alsó oldalra futni. Ez ellentmond a régi „ökölszabálynak”, miszerint a szíj a szíjtárcsa „magas” oldalára fut. Amikor e kettő kombinációja előfordul, az erősebb befolyással bíró tényező válik nyilvánvalóvá a szíj teljesítményében.
A szalag betanítása vályús előtétgörgőkkel kétféleképpen történik. A előtétgörgő tengelyének a szalag útvonalához viszonyított eltolása, közismert nevén „ütögető előtétgörgők”, akkor hatékony, ha a teljes szalag az egyik oldalra fut a szállítószalag vagy a radiális rakodó egy részén. A szalag középre igazítható a előtétgörgő azon végénél történő „ütögetéssel” (a szalag haladási irányában). Az ilyen módon eltolt előtétgörgőket a szállítószalag vagy a radiális rakodó egy bizonyos hosszán el kell osztani, a probléma területe előtt. Elismert tény, hogy egy szalagot úgy is el lehet készíteni, hogy az előtétgörgők fele az egyik, a másik irányba „ütögetve” van, de ez a szalag és az előtétgörgők közötti gördülési súrlódás növekedésének rovására menne. Emiatt kezdetben az összes előtétgörgőt a szalag útvonalához képest merőlegesen kell beállítani, és csak a minimális előtétgörgő-eltolódást kell használni a betanításhoz. Ha a szalagot túlzottan korrigálja az előtétgörgők eltolása, akkor azt ugyanazon előtétgörgők visszahúzásával kell visszaállítani, nem pedig további előtétgörgők másik irányba történő eltolásával.
Nyilvánvaló, hogy az ilyen előfeszítő görgő-eltolódás csak a szíj egyik haladási irányára hatásos. Ha a szíj megfordul, az egyik irányban korrigáló, eltolt előfeszítő a másikban rossz irányba fog haladni. Ezért az irányváltó szíjaknál az összes előfeszítőt derékszögben kell beállítani és úgy kell hagyni. A szükséges korrekciót irányváltó működésre tervezett önbeálló előfeszítő görgőkkel lehet elvégezni. Nem minden önbeálló ilyen típusú, mivel némelyik csak egy irányban működik.
A vályús előfeszítő görgő előredöntése (legfeljebb 2°-kal) a szíj haladási irányában önbeálló hatást eredményez. A előfeszítők ilyen módon a előfeszítő állvány hátsó lábának alátétezésével dönthetők meg. Ez a módszer itt sem kielégítő, ha a szíjak felcserélhetők.
Ennek a módszernek az „ütögetős előtétgörgőkkel” szemben van egy előnye, mivel korrigálja a szíj előtétgörgő mindkét oldalára történő elmozdulását, ezért hasznos a szabálytalan szíjak betanításához. Hátránya, hogy a vályúgörgőkön megnövekedett súrlódás miatt felgyorsítja a szíjtárcsa burkolatának kopását. Ezért a lehető legtakarékosabban kell használni – különösen a nagyobb szögű vályúgörgőkön.
A szíj betanításának elősegítésére speciális, önbeálló vályús előtétgörgők állnak rendelkezésre, mint például a jobb oldali.
A visszatérő görgők, mivel laposak, nem fejtenek ki önbeálló hatást, mint a ferde vályús görgők esetében. Azonban a tengelyük eltolásával (kopogással) a szalag útjához képest a visszatérő görgő állandó korrekciós hatást érhet el egy irányban. A vályús görgőkhöz hasonlóan a görgőnek azt a végét, amely felé a szalag elmozdul, hosszirányban, a visszatérő szalag haladási irányában kell elmozdítani a korrekció érdekében.
Önbeálló visszatérő görgőket is érdemes használni. Ezek egy központi csap körül forognak. A görgő csap körüli elfordulása a középponttól eltérő szíj miatt történik, és a feszítőgörgő tengelye eltolódik a szíj pályájához képest, önkorrekciós hatást fejtve ki. Egyes visszatérő görgők két görgővel készülnek, amelyek egy 10°-20°-os V-vályút alkotnak, ami hatékonyan segíti a visszatérő futás betanítását.
A szíj középre igazításához, ahogy az a farokcsigához közeledik, további segítség nyújtható, ha a visszatérő görgőknek a farokcsigához legközelebb eső váltakozó végeit kissé előre és felemeljük.
A képzési listák hatékonyságának biztosítása
Normális esetben extra nyomásra van szükség az önbeálló görgőkön.
és bizonyos esetekben szabványos vezetőgörgőkön, ahol erős edzési befolyásra van szükség. Ennek egyik módja az, hogy ezeket a vezetőgörgőket a szomszédos vezetőgörgők vonala fölé emelik. A visszatérő oldal mentén domború (púpos) görbéken lévő vezetőgörgők vagy hajlított szíjtárcsák a szíjfeszültség komponensei miatt extra nyomással rendelkeznek, ezért hatékony edzési helyek. A hordozóoldali önbeállókat nem szabad domború görbén elhelyezni, mivel megemelt helyzetük elősegítheti a szövetváz vezetőgörgő-törését.
Az ilyen típusú vezetők használata nem ajánlott a szalagok egyenes futásához. Használhatók a szalag kezdeti betanítására, hogy megakadályozzák, hogy lecsússzon a tárcsákról és károsodjon a szállítószalag rendszer szerkezetében. Vészhelyzet esetén ugyanolyan védelmet is nyújthatnak a szalagnak, feltéve, hogy normál működés közben nem érintik a szalag szélét. Ha folyamatosan a szalagra nyúlnak, még akkor is, ha szabadon gördülnek, hajlamosak lekopni a szalag széléről, és végül a rétegek szétválását okozhatják a szél mentén. Az oldalsó vezetőgörgőket nem szabad úgy elhelyezni, hogy a szalag széléhez nyúljanak, miután a szalag ténylegesen a tárcsán van. Ezen a ponton a szélnyomás nem tudja oldalirányban elmozdítani a szalagot.
Maga az öv
Egy szélességéhez képest rendkívüli oldalirányú merevséggel rendelkező szíj nehezebben edzhető, mivel nem érintkezik a hordozó görgő középső görgőjével. Ennek a ténynek a felismerése lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy extra óvintézkedéseket tegyen, és szükség esetén terhelje a szíjat az edzés során a kormányozhatóság javítása érdekében. A vályús képesség tervezési korlátainak megfigyelése általában elkerüli ezt a problémát.
Néhány új szíj hajlamos lehet az egyik oldalra elcsúszni hosszának egy vagy több szakaszán a feszültség ideiglenes oldalirányú eloszlásának eltérése miatt. A szíj feszültség alatti működtetése gyakorlatilag minden esetben korrigálja ezt az állapotot. Az önbeálló feszítőgörgők használata segít a korrekcióban.
Kapcsolódó termék
Közzététel ideje: 2022. szeptember 15.